Csízió - Wieber Orsolya blogja

Mire való a naptár? – hogy az emberiség ősi vágyát: a megfoghatatlan, s a rakoncátlanul változékony időt rendbe szedje, s annak – életre serkentő, s elmúlásra figyelmeztető jeleit – naptári rendszerbe szerkesztve „bekeretezze”, ezzel pedig nemcsak korlátot, de egyben fogódzót is adjon a mindenkor elkerülhetetlen változásnak.

Január 6-án, a napkeletről jött titokzatos látogatókra: „Magoi apo anatolon”-ra, azaz „a kelet mágusaira”, Jézus titokzatos látogatóira, a "Három Királyokra", az első, s legismertebb káldeusi asztrológusokra, s ezzel az asztrológia világnapjára emlékezik a keresztény világ.

Nincs még egy olyan titokzatos név, amelyhez, annyi szeretet, annyi hála, s annyi fohász szólt volna, mint Jézus szent nevéhez. De nincs még egy olyan személy, akinek nevében annyi könnycseppel, vérrel járó bűnt követett volna el a gőgös, Isten világától eltávolodott ember...

550 éves Hunyadi Mátyás humanista asztrológusának, a kor egyik legkiválóbb csillagászának, a későbbi Kopernikusz-féle, korszakváltó Heliocentrikus világkép megalapozójának, Johannes Regiomontanusnak az öröknaptára: a Csízió.

Amint az elmúlt években már hagyománnyá vált, hogy az Óesztendő végén, s az Újesztendő küszöbén számvetésként, összegzésként én is visszatekintek a magunk mögött hagyott évre. A Csízió Blog 5. születésnapján, a 2025-ös év mundán- tehát világasztrológiai asztrál-hermeneutikai írásaiból válogattam! Fogadják oly nagy szeretettel, ahogy készültek, s olvassák értő figyelemmel azok az egyénre, nemzetre, országra, s világra vonatkozó tanulságait!

Verses csízió-ének, a 2026-ban, 555. éves Regiomontanus-féle Csízió előtt tisztelegve...

 

Szent István apostoli király koronázásának 1025. évfordulója előtt tisztelegve 
(Az Archiregnum születése Karácsony fényében című sorozat 2. része)

Szent István apostoli király koronázásának 1025. évfordulója előtt tisztelegve 

Áldott Karácsonyt Magyarország!

A "Porta Luminis" nem egy hely, hanem egy szellemi–asztrális állapot, az Ég és a Föld rendjének egybeesése, az a pont, ahol a világ egésze átvilágosul. "Ő" maga a "Fény kapuja"...