Az ünnep - most is - üzen! Magyarország csillagzatában, Szent Mihály napjára "időzítve",  küld égi jelek formájában, két kereszt rajzolatot az Ég! Nagy idők!

Hogy honnét jön a földöntúli hajtóerő, a szívet melengető közös értés, a bizsergető „magyar érzés”, az a lüktető, dobbanó életelv, amely a magyar öntudatosságból fakadó különbözőségeink ellenében is összetart bennünket? A magos Égből...

 

Mi a szabadság? Isten végtelen, mindenkit magához ölelő, önzetlen szeretet-elve. Az egyetlen önmagát újrateremtő, éltető elv, az igazi perpetuum mobile. Éltető ritmus, szó szerinti, földöntúli hajtóerő, amely az Életet táplálja...

Genius loci, azaz a hely szelleme. Közös érzés, történelem, élet, hit, kötődés. Egy közös tőről fakadó szellemi erő, amely, ha megértésre lel az emberi tudatban, erősíti, élteti, talpra állítja, éltető erejével megsokszorozza az emberi erőt...

Vajon mi az oka az ismét oly időszerű szavaknak? S mégis honnan jön az a földöntúli hajtóerő, amely oly sok viszály után is megtart bennünket?