Csízió - Wieber Orsolya blogja

Az égbolt hat bolygós együttállása és a Jupiter–Vénusz ikonikus konstellációja, Magyarország koronás napjaiban, amely Magyarország sorsát és súlyát is új dimenzióba emeli Nagyboldogasszony napjának és a az ezredéves magyar államiság ünnepnapjának erőterében... (2025. augusztus 12–15-20)



 

Augusztus 10-e, Szent Lőrinc ünnepe különleges időszak, amelyet a tűz és a fény szakrális ereje hat át. Ezen a napon a Perseidák meteorraj, vagyis a Szent Lőrinc fényes „könnyei” szelik át az égboltot, hogy egy mélyebb szimbolikus üzenetet hozva kapcsolják össze a tűz, a fájdalom, a megújulás és az emberi áldozat örök igazságait.

Írásom a Holdfény–Uránuszi „kereszttüzében” született, az intuíció és az égi inspiráció határán, a soha korábban ily közelségbe nem lépő világégés árnyai közt – női hangként... az Uránusz Ikrekben való járásáról, a Hold és – az Uránusz-Alcyone-Fiastyúk égi tükörtartása kapcsán...

Július utolsó napjaiban a Nap eléri éves oppozícióját a Plútóval. Ez a szembenállás nem egy konstelláció a sok közül, s nem is pusztán a személyes, belső „árnyékmunka” ideje, hanem a Vízöntő világkorszak nyitányának, valamint az elkövetkezendő 20 évnek az egyik szembesítő kulcspillanata. Baljós jelekre világít rá a felettünk ható – és bennünk tudati világosságot hozó – áldott  Nap fénye. Erről „beszél” Magyarország csillagzata is.

Nyárhó havában, nyárközép idején a kánikula nem csak egy tikkasztó meteorológiai jelenség, hanem csillagmitológiai esemény is. Még ha a szikrázó Nap fényétől mindezt nem is látjuk. Rák zodiákus végén, amikor a fejünk felett ragyogó Nap a Procyonnal és a Szíriusszal egy égi vonalba kerül, égi kutyák "vonyítanak" a napfényes égbolton fölöttünk...

Illés neve napja a nyárközép „lángoló” tengelyén jelenik meg, mint aki a Nap hanyatló pályájával ellentétes irányba, felfelé, az Ég felé emelkedik – a Fény útját követi, amikor az évkör már a sötétedés felé hajlik. Napisteni szimbólumokat hordozó próféta, ki bibliai története szerint nem alászáll, hanem felemelkedik – tűzben, dicsőségben, tüzes lovakkal, "napkerekű" égi szekéren...

Rend a gondolatainkban, ima a szavaink mögött, és alázat a munkánkban. Ha e „belső kolostorok” újra felépülnek, akkor nemcsak túléljük a Vízöntő korba való átlépés szétziláló sodrát, hanem meg is szenteljük azt. A Bakban kiteljesedő Telihold fényében, a rend és a világi struktúrák, társadalmi szerveződések szimbolikus jegyében – mintha maga Benedek emelné fel az ujját: figyelemmel és kozmikus renddel kell felépíteni az új világot!

Itt az idő egy mélyen ható pillanatra megállni az aranyló búzatáblák mellett, és köszönetet mondani az Életet mozgásban tartó, éltető, teremtői elvnek! Mert a most aratott búza, csakúgy, mint a most "aratott" emberi cselekedet, a jövő reménységét szolgálja!

A szakrális évet négyrét osztó, arra keresztet rajzoló napfordulók nem csupán csillagászati határok, hanem a kozmikus idő, s az emberi élet ritmikus szívverései, s egyben a keresztény naptár piros betűs napjai. Olyan szent pillanatok, amikor a világosság és a sötétség tánca fordulóponthoz ér, s amelynek természetes ritmusa előtt az emberiség ősidők óta meghajol, mert harmadnapra - rendre - valami szent „történik” a keresztény naptárban...

Vérző seb a Földbolygó gyökércsakráján, a Szentföldön, s a béke magyar küldetése Földanya szívcsakráján, a Kárpát-hazában...Ma, amikor a bolygó gyökércsakrája – az ősi Szentföld – vérzik, nem lehet közömbösen ünnepelni. Ahol egy térség ég a gyűlölet, a bosszú, a megtorlás, s az önvédelem tüzében, ott a test szenved. És ha a test egyetlen része is beteg, azt megérzi az egész szervezet.Az emberiség is csak akkor gyógyulhat, ha a szívében béke van!