„Most hogy a télnek bilincse lehullt, S földünk vállára zöld palást borult,
Nyissatok ti is ajtót, ablakot, Bebocsátva a mennyei Napot!”

A Nagy Anyatermészet feltámadásának, s termékennyé válásának ünnepét, kortól, időtől független kozmológikus törvényét "keresztelte" meg a katolikus egyház Gyümölcsoltó Boldogasszony napjával, majd a Tavaszi Nap-éj egyenlőségtől számított Húsvéti feltámadással...

Értjük-e a nemes emberi minőséget, amely képes arra, hogy a Teremtés hatalmas energiáját, az Atya akaratát a méhébe fogadja, s az arra "rendelt időben" világra hozza? S Mária országában, érjük-e e hatalmas erővel való „együttmüködés” lehetőségét?

 

 

De jó volna, ha a rend és káosz pengeélen táncoló határán az ember fölfogná, hogy nem itt tartana a világ, ha megőrizte volna a teremtett világ egységes rendjét, az Unio Mystica elvét. Mert mindeközben az istentelen ördögi elv, s annak világuralmi terveket szövő szolgái jót röhögnek a becsapott áldozatokon...