Csízió - Wieber Orsolya blogja

Luca napja, évköri küszöb, amikor a szem már keveset lát, de a belső látás megtanul figyelni.Luca napján nem a tettek hangosak, hanem a jelek. Aki ilyenkor visszahúzódva figyel, nem a sötétségtől fél, hanem a közelgő világosságra készül. Tizenkét sötétlő napon át...

A „Rota Mundi”, a „Mindenség kereke”, amelyben az idő, a fény, az élet és a történelem ritmusa forog. Ezt a kereket nem ember faragta, nem kultúrák találták ki – a régiek szerint a teremtés első mozdulata óta ott áll, minden rend és minden történelem alapjaként. A világ kerekének két tengelye : az égi, amelyet a csillagok rajzolnak föl, és a földi, amelyet az idő szent rendje jelöl ki.

 

Boldog Szent Miklós-napot kívánok minden gyermeki tisztaságú olvasómnak, s szívből kívánom, hogy legalább az év ezen napján gyermekeink, unokáink, netalántán dédunokáink szemének ragyogásában mindannyian átélhessük saját gyermekkorunk földöntúli, szépséges pillanatát! 

Telihold idején a Nap a Rastaban fényterében a Draco fejének, a Sárkány csillagkép éber szemének csillogásában ragyog. Amikor a Telihold Napja a Sárkány szemébe „lép”, az idő minősége is a Sárkány szemével néz: tekintetévé válik: szigorúan, könyörtelen élességgel néz rá a világra. Nem tűri a ferdeséget, nem engedi a mellébeszélést. Amit látni kell, azt most nem lehet tovább leplezni. 

Nem dísz: ikon. Az adventi koszorú az egész világ kozmikus rendjét sűríti egyetlen jelképbe. Kör alakja a kezdet és vég nélküli időt idézi, azt a teremtő ritmust, amelyet az évkör, a napfordulók és az idő kapui tanítanak. Négy gyertyája pedig kapukat nyit, amelyeken a lélek áthalad az alászállás stációin, egészen a napforduló mélységéig.

A kígyó arra a belső erőre tanít, amely képes levetni a régit és új egyensúlyt találni: ahol a gyógyulás nem a seb elfojtása, hanem a seb természetének megértése és renddé alakítása. November utolsó napjaiban, amikor a szeretet és béke csillaga, a Vénusz valamint a szó és a párbeszéd planétája, a Merkúr a Kígyó csillagkép szívében áll együtt, a 2025-ös Vénusz-év beavató pontjára világít rá!

A kígyó alakja az emberi civilizáció kezdetétől a rejtett tudás jelképe volt — annak a megkülönböztető erőnek a szimbóluma, amely felismeri, mi rombolja és mi gyógyítja a lélek rendjét.

A rejtett béke mandalája állt össze az égen 2025. november 20-án kora reggel. Ez az „isterium finis” pillanata: „a dolgok isteni befejezése, a latin hagyományban az a záróaktus, ahol a sors lezárja mindazt, amit az ember már nem tud. Amikor valami régóta rothadó, elhallgatott, elmaszatolt világállapot kimúlik, hogy helyet adjon annak, amit az Eget irányító Szellem már régen megírt... Mert az Égiek velünk vannak, ám vajon mi Ővelük?

Szent Erzsébet „illatos” csodái egy küldetéses keresztény út „virágzó” szimbólumai.

A fejünk felett ható Merkúr és Mars „szó-csatája” nem egyszerű kommunikációs zavar, hanem az igazság vizsgája, a szó igazságharca...Amely mögött ott lüktetnek a nemzet régi sebei, a nemzeti önbecsülés sokaknak fájó repedései, a nemzettudat történelmi sérelmei, a nemzet ellen (ma is) elkövetett bűnök mélyből feltörő érzései – mindaz, amit a magyarság lelke jó ideje hordoz magában.