Az Élet, úgy bő 170 évenként, amikor a Neptun Halakban jár, ihletett pillanatokat produkál. A szabadság vágyát „leheli” az emberi lélekbe, ki az aktuális elnyomógépezettel szemben keresi az Élet magasabb rendű igazságát, az égig érő szabadságot. Így volt ez '48-ban, a kuruc kor idején, s így van ez manapság...

Mi a szabadság? Isten végtelen, mindenkit magához ölelő, önzetlen szeretet-elve. Az egyetlen önmagát újrateremtő, éltető elv, az igazi perpetuum mobile. Éltető ritmus, szó szerinti, földöntúli hajtóerő, amely az Életet táplálja...

Vajon mi az oka az ismét oly időszerű szavaknak? S mégis honnan jön az a földöntúli hajtóerő, amely oly sok viszály után is megtart bennünket?

Vajon miért a levegőben támad a kór? Mert a Levegő elem, s az emberiség vízöntőkori nagy kérdése: vajon meddig terjed a szabadság?