A keresztény időszámítás egyik legmélyebb és legkevésbé értett sajátossága, hogy legnagyobb ünnepe, a húsvét nem kötődik egyetlen rögzített naphoz: időpontját minden évben kiszámítják. Évről évre elmozdul a naptárban, mégis egy változatlan rend szerint tér vissza. Ez a rend nem emberi önkény eredménye, hanem a Nap és a Hold járásának összehangolásából fakad — abból a felismerésből, hogy a szent idő nem a naptárban születik, hanem a kozmosz rendjében.

Miközben ötszáz éve - a mások vérén, verejtékén gazdagodó földrajzi hódításokkal anyagi értelemben tágult ki a világ a nyugati ember számára, addig a világ aranyló szegletében, a lélek, a lelkiismeret számára, az Isten és ember személyes viszonyrendszerében tágult ki a világ az erdélyi ember számára.