Hogy mi történik július első napjaiban az égi jelek szimbólumai alatt a bennünket körbeölelő világban? Szakrális, asztrális és világi értelemben is “ugyanaz”. Ezért, amint a most aratott búza, úgy a most "aratott" emberi cselekedet is a jövő stabilitását és Élet boldogító reménységét szolgálja!

Sarlósboldogasszony ünnepén, az aratás kezdetén, Hazánk csillagzatának kiemelt pontján, Magyarország Eu-s elnökségének kezdetén, egy jelentőségteljes csillagzat alatt, ismét közelebb lépünk ahhoz, hogy felismerésre leljen a magyar álláspont: a "magyar mag", melyet "elvetettünk"...

Rajtunk, ma élő magyarokon múlik, hogy megcselekedjük-e a küldetést, amely szerint „a Kárpát-medence szüli az emberiség számára a jövőt." Az áldott Nap a Világ Győzelmes Királynője ünnepén, Magyarország csillagzatának az Ic pontjára, alapvető „támaszkodási” pontjára, nemzeti hovatartozásunk „talapzatára” lép!

Penge éles ésszel, nemzeti elkötelezettségtől lángoló, tüzes szívvel, ám hideg fejjel kell előre haladnunk a következő Szolár évünkben, a függetlenséget építő magyar úton, egy új világkorszak hajnalán, a Földbolygó gyökércsakráján, a Szentföldön dúló vad gyűlölet közepette. Nagy idők!

A "fényfeltáró" Telihold arra ösztönöz, hogy „odabent” feléledjen a lelkiismeret, s "odakint" megszülessen a felismerés: minden egyes gondolattal, szóval, cselekedettel, no meg a felelősségvállalás elmulasztásával teremtő részei vagyunk egy nálunknál nagyobb , drámai „játszmának”.

„Nem a történelem ismétli önmagát, hanem a bolygók járnak bizonyos időközönként ugyanúgy az égen... Mert az arché, azaz a planéták által képviselt őselv, az ősforma mindig ugyanaz. Igaz más „ruhában” és más „díszletben”, ám azonos karakterisztikájú világi történésekként megismételve önmagát...

Ismét bejött a "kozmikus papírforma", s igazzá váltak a Csízió korábbi előrejelzései. Beigazolódott, mindaz, ami Magyarország Égben írt sorsának a vizsgálatakor, 2020. decemberében íródott: "a világ spirituális szeme, tényleg az USA-ra és Magyarországra tekint..."

Mi a szabadság? Isten végtelen, mindenkit magához ölelő, önzetlen szeretet-elve. Az egyetlen önmagát újrateremtő, éltető elv, az igazi perpetuum mobile. Éltető ritmus, szó szerinti, földöntúli hajtóerő, amely az Életet táplálja...

Vajon mi lehet az a földöntúli hajtóerő, amely megtart, táplál, s ezredévnyi "igyekezet" ellenében is egyre csak éltet bennünket?  

   

Olyan égi jelenségek keresztje alatt állunk, amely által
a létezés magyar minősége erősödik, a világi kényszer ellenében...