A „Rota Mundi”, a „Mindenség kereke”, amelyben az idő, a fény, az élet és a történelem ritmusa forog. Ezt a kereket nem ember faragta, nem kultúrák találták ki – a régiek szerint a teremtés első mozdulata óta ott áll, minden rend és minden történelem alapjaként. A világ kerekének két tengelye : az égi, amelyet a csillagok rajzolnak föl, és a földi, amelyet az idő szent rendje jelöl ki.

 

Nem dísz: ikon. Az adventi koszorú az egész világ kozmikus rendjét sűríti egyetlen jelképbe. Kör alakja a kezdet és vég nélküli időt idézi, azt a teremtő ritmust, amelyet az évkör, a napfordulók és az idő kapui tanítanak. Négy gyertyája pedig kapukat nyit, amelyeken a lélek áthalad az alászállás stációin, egészen a napforduló mélységéig.

A ház, amelyben megjelennek a szent jelképek, ott nemcsak az Istennek szentelt élet szimbólumává, de az Élet erőforrásává is válnak.

A földi világ rideg, szorongató Adventi sötétsége képes arra, hogy a lelkileg kiüresedett emberben újra és újra megteremtődjék az igazságosság Isteni Fénye, hogy az ember fényévé váljék...