Illés neve napja a nyárközép „lángoló” tengelyén jelenik meg, mint aki a Nap hanyatló pályájával ellentétes irányba, felfelé, az Ég felé emelkedik – a Fény útját követi, amikor az évkör már a sötétedés felé hajlik. Napisteni szimbólumokat hordozó próféta, ki bibliai története szerint nem alászáll, hanem felemelkedik – tűzben, dicsőségben, tüzes lovakkal, "napkerekű" égi szekéren...

A szakrális évet négyrét osztó, arra keresztet rajzoló napfordulók nem csupán csillagászati határok, hanem a kozmikus idő, s az emberi élet ritmikus szívverései, s egyben a keresztény naptár piros betűs napjai. Olyan szent pillanatok, amikor a világosság és a sötétség tánca fordulóponthoz ér, s amelynek természetes ritmusa előtt az emberiség ősidők óta meghajol, mert harmadnapra - rendre - valami szent „történik” a keresztény naptárban...

”Távozzatok, mert az Úr védelemre adta Szent Mártont, aki nem engedi, hogy az igazak legelőjét pusztítsátok!” – szól a Szent Istváni felszólítás. A Kozmosz törvényét és az Anyatermészet körforgását rendszerbe szedő naptári évvel, a szakrális évvel való együttműködés spirituális támpontja az emberi életnek, így Márton "palástja" Magyarországot is égi oltalom alatt tartja...

„Jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról” - mondja az írás, hiszen a keresztény kozmológia szerint, Keresztelő Szent János a befelé forduló, sötétedő időszak szimbolikus megjelenítője, ki a Világosságot, az Igazság Napját, azaz Jézus eljövetelét hivatott hirdetni a keresztény hagyományban...