Az égi jelek üzennek... A mítosz, a naptári hagyomány pedig nem valamiféle, kedvesen véletlenszerű mese, hanem spirituális valóság! Még ha sokan el is mennek mellette, az ünnep, rendre üzen!”

Ég és Föld tükörtartásában, az Égi jelek most is igazat szóltak...

 

„Isten bensőségesebb, mint a saját bensőm és magasabb, mint ami a legmagasabb bennem” -írja Szent Ágoston a Transzcendensről. De vajon mennyi fájdalom, mennyi szenvedés, mennyi háborgás kell, hogy az ember felismerje a „láthatatlan” biztonságot, a Transzcendens Istent. Az ünnep, most is üzen...

Olyan áldó, égi jelek, alatt állunk, amely egybecseng az évkör szakrális üzenetével, s amelynek segedelmével, Sarlósboldogasszony óvó védő, támogató erejével ismét közelebb lépünk ahhoz, hogy felismerésre, megértésre leljen a következetes magyar álláspont, a "magyar mag", melyet "elvetettünk"...

Az ember mintha semmit sem tanult volna a másoknak okozott szenvedésből e Föld nevű, öreg planétán... Két ezredévnyi történelmi tanulság ide, vagy oda - az egyén önző igazságának másokra kényszerítése, a mások fölötti uralkodás világi hatalom-gyakorlása, mintha nem sokat változott volna.

Hatalmas űr tátong a béke és háború közt, az élet és a halál között, s ezt a hatalmas halálba vezető lyukat, az élet szövetén ejtett foltot, mi magyarok a béke melletti kiállásunkkai jöttünk „befoltozni”, s egy Hazánk csillagzatára rajzolt „keresztöltéssel" begyógyítani...

Ha a mélyen gyökerező, tiszta identitástudattal, ferdítésmentes szellemi alapokra támaszkodunk, s levetkezzük hátráltató "terheinket", akkor az Égi jelek szerint 2023-ban nemcsak áldás és védelem alatt állunk, de a legnehezebb világi helyzetben, a legkeskenyebb „tű fokán” is átjutunk..

Az emberiségnek ma a legnagyobb baja, nem maga az anyag - az anyagi erőforrások, az energiahordozók általános hiátusa - hanem a lelketlenül teremtett és szellemi tartalom nélküli használt anyag. A jelenkor válsága valójában az anyag szintje fölött létező szellemi értékrend válsága.