Csízió - Wieber Orsolya blogja

Nagycsütörtök Teliholdja idén különös erővel világít rá az utolsó vacsora átváltoztató titkára: az „én akarom” álláspontjával szemben a „legyen meg a te akaratod” örök archéjára. A Kos Nap és a Mérleg Telihold szembenállása nem pusztán égi kép, hanem magyar szellemi látlelet: önérvényesítés vagy önátadás, egyéni akarat vagy szent rend két merőben más világa feszül egymásnak. Ám az égi jel most is ugyanarra tanít: csak az az akarat emelkedik föl, amely nem önmagát, hanem a nagyobb rendet szolgálja.

Nem a csillagokkal van baj — hanem azzal, ahogyan beszélünk róluk.
Wieber Orsolya nyílt levele a Magyar Planétást és a Csízió hagyományt és a magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést ért támadásokra válaszul - a szakrális rend védelmében...

Hogyan válik egyetlen nappá az, ami a kozmosz rendje, a keresztény liturgia titka és a magyar néphagyomány élő tapasztalata? Március 25-e nem egyszerű dátum az évkörben, hanem egy olyan szakrális csomópont, ahol az ég, a föld és az emberi lélek ugyanarra az igazságra mutat: az élet befogadásának misztériumára.

Március 20-án amikor az Életadó Nap átlépi az égi egyenlítő vonalát, nem csupán a csillagászati tavasz kezdete érkezik el, hanem megnyílik az évkör egyik legszentebb kapuja: a tavaszi nap-éj egyenlőség, a Kikelet kezdete, az asztrális újév hajnalhasadása. Ezt az égi, s földi pillanatot – az asztrális hermeneutika szerint – az „esztendő reggelének”, "hajnalhasadásnak" nevezzük. Mert itt nem egyszerűen egyik évszak váltja a másikat, hanem a teremtett világ rendje mutatkozik meg újra látható módon: az Ég törvényei beleszólnak a Föld életébe, a néphagyományba, s a keresztény ünnepkör mély időrendjébe, a keresztény kalendáriumi hagyományba.

Nem a történelem ismétli önmagát, hanem az égi jelek járnak bizonyos időközönként ugyanúgy az égen, s rendre hasonló elvetemült, álszent, életellenes ideológiákat teremtenek itt, a földi létben.

Március idusán, nemzeti ünnepünk alkalmából, „a haza érdekeinek előmozdításában
és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett tevékenység elismeréseként” vehettem át
a MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJÉT „a magyarság küldetéséről, sorsfordulatairól
és szakrális jelképeiről publikált műveim elismeréseként”. HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM AZ ÉRTŐ OLVASÓKNAK, hogy szeretettel kísérik, és figyelmükkel támogatják ezt a közel három évtizedes szellemi munkát!

245 éve egy új égi „vándor” új világnézeti fordulópontot hozott mozgásba: az addig évezredeken át mítoszt, vallást, kultúrát és tudásanyagot meghatározó hétbolygós rend fölé egyszerre odakerült a nyolcadik lépcső, a szabad szemmel látható szférán túli új bolygó, amely Uránosz, az „Egek ura” nevét viseli a Naprendszer családfájában.

Isten éltesse a felébredt, fényes tudatú és tiszta érzelmű, a világot tiszta gondolkodásra és cselekvésre inspiráló Nőket, akiknek a kezében van a III. évezred sorsa!

A március 3-i Telihold ezért nem egyéni hangulatjelenség, hanem egy közösségi sors-jel. A Hold (nép-lélek) rendigényt, tisztázást kér, a Nap a hitet és „nagy meséket” „hamis próféciákat állítja a sorskapuba. A néplélek planétaszimbólumának elsötétülése nem eltűnés, hanem árnyékfázis: megmutatja míly könnyű eltévedni, de azt is hogy most könnyebb a tévedésből kijózanodni is, ha az ember a káosz közepette rendet talál. S e rend kulcsa: a Magyarok csillaga. Vagyis ma, a fény rendje megszakad egy pillanatra, azért hogy az ember rendje helyreálljék...

 

Ő Mátyás, az utolsóként az apostolok sorába "ugró", azaz Júdás megüresedett, 12. helyére, azaz a „rossz helyébe ugró jó” apostol, „az úr ajándéka”, ki szakrális év, a Zodiákus kör 12., utolsó stációjának, a Halak havának a naptári vértanú szentje, akiről a mondást is úgy tartja, hogy:  „a kizökkent időt a helyére ugrasztja"...