Angyal útja, Hadak útja, Seregek útja, Ég útja – mind ugyanarra az égi jelenségre utalnak: a Mönnyég milliárdnyi csillagából egyetlen, ezüstösen derengő fénysávvá összeálló Tejútra. Ez az Ég országútja, az Éjjeli kegyelet útja, az égbolt Fehér árka, az égi országút, Isten barázdája, Jézuskának útja – egy kozmikus csillagösvény, amelyhez ősidők óta hiedelmek, mondák, népdalok és népmesék kapcsolódnak. A Tejút nem pusztán csillagászati jelenség, hanem világértelmező kép: olyan égi rend és irány, amelyet már a költő Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben, Arany János a Toldiban, valamint Szenczi Molnár Albert és Pápai Páriz Ferenc világértelmező munkáiban is „megénekelt”. A Hadak útja a székelység egyik legismertebb égi legendája lett, amely a trianoni országvesztés után közvetlen ihletőjévé vált a 105 éves Székely himnusz szövegvilágának is.

Micsoda magyar szó! Gyám, gyámolító... - avagy megtámasztó, istápoló, óvó-védő gondviselő, hitet adó védelmező, reményt hozó oltalmazó... Szépséges allegóriák. Advent 2. hétvégéjén, a remény lángjánál, gyámolító égi jelek alatt, a szakrális év gyámolító ünnepén, Szent Anna Égtől foganó ünnepén, a Tejútfa tövénél, a Kereszténység gyökerénél, Szűz Mária foganatának ünnepén, Hazánk beavató asztrológiai pontján jár az életünk...

A kereszténység egyik legmisztikusabb ünnepnapján, a Béke királynőjének, Szűz Mária foganatának napján, a Nap Fényébe öltözött "asszony" , a Telihold rejti „égi palástja” alá , a történelmi közelségben álló Marsot, a háborgás szimbólumát...