Angyal Útja, Hadak útja, Seregek útja, Ég Úttya, azaz a Mönnyég milliárdnyi csillagjából egyfolyó, ezüstösen derengő Tejútja, az Éjjeli kegyelet útja, az égbolt Fehér árka – amit már a költő Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben, Arany a Toldiban, Molnár Albert vagy Pápai Páriz Ferenc világértelmező munkáiban is „megénekelt”. Az Égi országút, Isten barázdája, Jézuskának útja névhez számtalan ősi monda, népdal és népmese kapcsolódik, egyike a székelység legismertebb legendája, amely ihletet adott a 105 éves Székely himnusz szövegéhez a trianoni országvesztés után.

Micsoda magyar szó! Gyám, gyámolító... - avagy megtámasztó, istápoló, óvó-védő gondviselő, hitet adó védelmező, reményt hozó oltalmazó... Szépséges allegóriák. Advent 2. hétvégéjén, a remény lángjánál, gyámolító égi jelek alatt, a szakrális év gyámolító ünnepén, Szent Anna Égtől foganó ünnepén, a Tejútfa tövénél, a Kereszténység gyökerénél, Szűz Mária foganatának ünnepén, Hazánk beavató asztrológiai pontján jár az életünk...

A kereszténység egyik legmisztikusabb ünnepnapján, a Béke királynőjének, Szűz Mária foganatának napján, a Nap Fényébe öltözött "asszony" , a Telihold rejti „égi palástja” alá , a történelmi közelségben álló Marsot, a háborgás szimbólumát...