A szakrális évet négyrét osztó, arra keresztet rajzoló napfordulók nem csupán csillagászati határok, hanem a kozmikus idő, s az emberi élet ritmikus szívverései, s egyben a keresztény naptár piros betűs napjai. Olyan szent pillanatok, amikor a világosság és a sötétség tánca fordulóponthoz ér, s amelynek természetes ritmusa előtt az emberiség ősidők óta meghajol, mert harmadnapra - rendre - valami szent „történik” a keresztény naptárban...

A Nyári Napfordulótól a Téli Napfordulóig a hanyatló Nap félévébe lépünk át. A Létezés Anyaföldre vetülő Fény-természete okán, a kozmológia szimbólumrendszerét használó keresztény hagyomány szerint, így válik János, a Nap előtt, azaz Jézus előtt járó, „hanyatló Nap”, azaz a Hold szimbólumává.

Amint az emberi létnek tükröt tartó nagy Anyatermészet is ilyenkor teljesíti be éves győzelmét a sötétség felett, úgy az emberi lélek is ebben az időszakban arathatja belső győzelmét, saját sötét oldala felett. Rajtunk áll élünk-e a természet adta lehetőséggel, vagy a természetelleneset választjuk!