Az „átváltozás” dicsőségére – Jézus színeváltozásának magyar vonatkozású ünnepnapja
Az „átváltozás” dicsőségére – augusztus 6, Jézus színeváltozásának magyar vonatkozású ünnepnapja
III. Callixtus pápa értve az idők szavát, s a vészjóslón figyelmeztető égi jeleket – azaz az 1456. nyarán, az égen feltűnő, csóvájával kelet felé fenyegetően mutató üstökös „üzenetét" - a Nándorfehérvári diadal magyar hőseinek a dicsőségére, a dicsőséges csata pápai hírül vételének augusztus 6-i napjára emlékezetül, minden év augusztus 6-ra illesztette be a keresztény emlékezetbe, azaz a szakrális év keresztény naptárába, Jézus történelmi transzfigurációjának, a Tábor-hegyen történt metamorfózisának, azaz az apostolok megvilágítására tett Színeváltozásnak a dicsőítését.
A transzfiguráció, olyan metamorfózis, avagy „természetfelettibe” való beavatás, spirituális átalakulás, amelyben felébred az emberben az Isteni önvaló. Olyan isteni igazságot kereső önzetlen, külső-belső küzdelem, azaz a magasabb rendű igazságért vívott földi küzdelem, amelyben elvész minden régi, minden testi, minden földhöz ragadt, elmúlásra ítélt, minden önző és halandó. Mert felváltja az örök halhatatlan...
III. Callixtus pápa – aki rövid pápaságát teljes mértékben a keresztény Európa megóvására fordította – látta, hogy 1456-ban Hunyadi János hősei, a Jóisten magyarjai a sokszoros túlerővel szemben magukra maradva miképpen védelmezik az akkori Európát.
Látta, hogy a keresztény eszmeiséget óvó nándorfehérvári védők, Hunyadi mártírjai és az őket kiegészítő Kapisztrán János keresztesei előtti tisztelete jeléül el kell, hogy rendelje a „természetfelettinek látszó győzelem” megsegítésére a déli harangszót.
Mert Nándorfehérvár hősei azok, akikért valójában - mind a mai napig - a harang szól! Így vált az Isten segedelmével vívott csata eredetileg könyörgésre felszólító déli harangszója, a hálaadás harangszavává.
A Magyarország kulcsaként emlegetett Nándorfehérváron a keresztes vitézek szellemi rendíthetetlenségükkel, lelki elköteleződésükkel és testi megfeszítettségükkel szakrális értelemben vett transzfigurációt keltettek életre önzetlen, áldozatkész cselekedeteik által.
A mély, szellemi analógiákat értette még a régmúlt világa. S értette ezt a hős Hunyadi János kortársa, III. Callixtus pápa is... Aki már a saját korában, a saját szemével látta, miképpen érvényesül a kereszténynek mondott Európában már akkor is, „a keresztes eszmét fölülíró államérdek”...
A világraszóló magyar diadal pápai „hírül vételének” auguszus 6-i emlékére ezért rendelte el III. Callixtus pápa a világegyházban, hogy minden év augusztus 6-án - Hunyadi Európa által magára hagyott hőseinek a tiszteletére és "természetfeletti győzelmének" az emlékére - az Úr színeváltozásának az ünnepnapját a keresztény világ rendre megünnepelje.
Ezt a világtörténelmet is megfordító, megváltoztató csatát, ezt a történelmi, égi, s földi transzfigurációt, azaz a magyarok természetfeletti győzelmi áldozatát látta legalkalmasabb eseménynek a pápa, hogy a szakrális évkör keresztény naptárába – a magyar hősök dicsőségére - augusztus 6. napjára illessze be, Jézus történelmi transzfigurációjának, a Tábor-hegyen történt metamorfóziásnak, azaz az apostolok megvilágítására tett Színeváltozásának a dicsőítését.
