Első figyelmeztetés Hazánk sorstengelyén szkítatérítő Fülöp és Világ győzelmes Királynője, május 1-i ünnepnapján...

 

Fülöp evangélista névünnepének előestéjén, Magyarország csillagzatának beavató pontján – végre sort kerítek arra, hogy a „hírvivő”, „közvetítő” planéta, a Merkúr kapcsán beszéljek a 2026-os Merkúr-évről, Gábriel Hírvivő arkangyal hiányáról, a modern kommunikációs eszközöket szimbolizáló Uránusz korszakos jegyváltásáról, s a sorsdöntő 2026-os választás történelmi tömegpszichózisáról, amelynek okát bizonyára a jövendő történelemkönyveiben sokan boncolgatják még...

A keresztény időszámítás egyik legmélyebb és legkevésbé értett sajátossága, hogy legnagyobb ünnepe, a húsvét nem kötődik egyetlen rögzített naphoz: időpontját minden évben kiszámítják. Évről évre elmozdul a naptárban, mégis egy változatlan rend szerint tér vissza. Ez a rend nem emberi önkény eredménye, hanem a Nap és a Hold járásának összehangolásából fakad — abból a felismerésből, hogy a szent idő nem a naptárban születik, hanem a kozmosz rendjében.

Nagycsütörtök Teliholdja idén különös erővel világít rá az utolsó vacsora átváltoztató titkára: az „én akarom” álláspontjával szemben a „legyen meg a te akaratod” örök archéjára. A Kos Nap és a Mérleg Telihold szembenállása nem pusztán égi kép, hanem magyar szellemi látlelet: önérvényesítés vagy önátadás, egyéni akarat vagy szent rend két merőben más világa feszül egymásnak. Ám az égi jel most is ugyanarra tanít: csak az az akarat emelkedik föl, amely nem önmagát, hanem a nagyobb rendet szolgálja.

Nem a csillagokkal van baj — hanem azzal, ahogyan beszélünk róluk.
Wieber Orsolya nyílt levele a Magyar Planétást és a Csízió hagyományt és a magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést ért támadásokra válaszul - a szakrális rend védelmében...

Március 20-án amikor az Életadó Nap átlépi az égi egyenlítő vonalát, nem csupán a csillagászati tavasz kezdete érkezik el, hanem megnyílik az évkör egyik legszentebb kapuja: a tavaszi nap-éj egyenlőség, a Kikelet kezdete, az asztrális újév hajnalhasadása. Ezt az égi, s földi pillanatot – az asztrális hermeneutika szerint – az „esztendő reggelének”, "hajnalhasadásnak" nevezzük. Mert itt nem egyszerűen egyik évszak váltja a másikat, hanem a teremtett világ rendje mutatkozik meg újra látható módon: az Ég törvényei beleszólnak a Föld életébe, a néphagyományba, s a keresztény ünnepkör mély időrendjébe, a keresztény kalendáriumi hagyományba.

Március idusán, nemzeti ünnepünk alkalmából, „a haza érdekeinek előmozdításában
és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett tevékenység elismeréseként” vehettem át
a MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJÉT „a magyarság küldetéséről, sorsfordulatairól
és szakrális jelképeiről publikált műveim elismeréseként”. HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM AZ ÉRTŐ OLVASÓKNAK, hogy szeretettel kísérik, és figyelmükkel támogatják ezt a közel három évtizedes szellemi munkát!

Isten éltesse a felébredt, fényes tudatú és tiszta érzelmű, a világot tiszta gondolkodásra és cselekvésre inspiráló Nőket, akiknek a kezében van a III. évezred sorsa!