Március 20-án amikor az Életadó Nap átlépi az égi egyenlítő vonalát, nem csupán a csillagászati tavasz kezdete érkezik el, hanem megnyílik az évkör egyik legszentebb kapuja: a tavaszi nap-éj egyenlőség, a Kikelet kezdete, az asztrális újév hajnalhasadása. Ezt az égi, s földi pillanatot – az asztrális hermeneutika szerint – az „esztendő reggelének”, "hajnalhasadásnak" nevezzük. Mert itt nem egyszerűen egyik évszak váltja a másikat, hanem a teremtett világ rendje mutatkozik meg újra látható módon: az Ég törvényei beleszólnak a Föld életébe, a néphagyományba, s a keresztény ünnepkör mély időrendjébe, a keresztény kalendáriumi hagyományba.

245 éve egy új égi „vándor” új világnézeti fordulópontot hozott mozgásba: az addig évezredeken át mítoszt, vallást, kultúrát és tudásanyagot meghatározó hétbolygós rend fölé egyszerre odakerült a nyolcadik lépcső, a szabad szemmel látható szférán túli új bolygó, amely Uránosz, az „Egek ura” nevét viseli a Naprendszer családfájában.