Korszakzáró korszakváltó... – a Bakba visszalépő Plútó utolsó „simításai”

Korszakzáró korszakváltó... – a Bakba visszalépő Plútó utolsó „simításai”

 2024. szeptember 1-én a nagy, világi átalakulásokért felelős, Bak csillagjegybe visszalépő - ezzel hátráló mozgást végző, úgynevezett retrográd – Plútó az utolsó „simításokat” végzi el, hogy fájdalmasan kényszerítő erejével igyekezzék feltárni, megértetni, leleplezni, végül lezárni, majd újraindítani egy - minden bizonnyal - a történelemkönyvekbe is bekerülő, korszakzáró, s korszakváltó időszakot. Történelmi idők...

 

 

 

 

 

Azzal, hogy a Plútó a bő 240 éves a keringési idejében - a mi életünkben még egyszer, ám utoljára - visszatér a társadalmi hierarchiákat, a bankrendszert, a közigazgatási rendszereket, vagyis a társadalmi struktúrákat jelképező Bak jegyébe, idén ősszel

végérvényesen lezár:

- egy szűkebb, a Plútó Bak csillagjegybe lépésével analógiában álló, a 2008-a gazdasági világválság óta tartó, másfél évtizednyi politikai-, és gazdasági- „struktúra-váltó” időszakot,

 

-  egy tágabb, 500 éves periódust – amely, legutóbb, 500 éve, az akkori világ szellemi-, erkölcsi-, vallási-, politikai-, és gazdasági átrendeződéséért, a Földbolygó totális birtokbavételéért, azaz a globalizáció megszületéséért „felelős”,  történelmi periódusa volt az emberiségnek... (Lásd a 2020-as, Korszakkapu és a Kozmikus történelem című cikkeket)

 

- valamint, lezár és elindít egy bő kétezer éves szellemtörténeti világkorszakot - a Platonikus világidőszámítás szerinti, a Kereszténység égiszéhez kötődő Halak világkorszakot -, hogy átvezessen bennünket az oly sokat hangoztatott, bő kétezer éves, Vízöntő világkorszakba.

 

 

 Nagy idők!

 

 

A nagy társadalmi átalakulásokért „felelős”, a tömegjelenségekre, s a tömegpszichózisra is ható Plútó, amely végletes és végzetes, (halálosan) félelmetes erejéből fakadóan - ám éppen e negatív, arrogáns, veszedelmes hatásainak köszönhetően-, olykor komoly nehézségek árán „kínlódja”, s  „kényszeríti” majd ki, a mindeddig szőnyeg alá söpört világi problémákat az október 12-ig tartó, retrográd, azaz hátráló időszakában.

 

Vagyis e sorsfordító erejű, korszakos léptékű, globalizációs korszakváltásnak is nevezhető időszakban, a Plútó, most két és fél hónapnyi  „önként vállalt” lehetőséget ad arra, hogy egyénként (személyes életünk más- és más területén) valamint közösségként - amíg még nem futunk ki az időből -, s szabad akaratunk által vezérelve, nem pedig a pusztító kényszerítésénél fogva, változtathassunk mindazon az önző akarnokságon, egoista öncélúságon, hatalmi attitűdön, ami nemhogy nem időszerű, de nem is az Isteni Terv Fényes tisztasága felé vezeti az egyéni, s a közösségi Életet.

 

Történelmi idők!

 

 

Mindeközben a spirituális tudat-ipar ismét "világmegváltó" gondolatokkal harsogja körbe az olvasókat, nem akarok ünneprontó lenni, de fejtsük le a rózsaszín (neptuni) ködöt a tekintetünkről, s világi dolgainkról egyaránt!

 

Mert ismerve a mundán (világ)asztrológiai planéta-analógiákat, s megidézve a velük rendre együtt mozduló történelmi analógiákat azt lát(hat)juk majd, hogy az Isteni Terv ellenében szőtt világuralmi terv számára – ebben az időszakban - semmi sem lesz "drága"...

 

S mivel (számukra is) „fogy az idő” - ezzel együtt pedig nő a hatalomféltésből fakadó „harci-kedv” -, a hatalom oltárán bármi feláldozható (lesz) a Plútó árnyai mögött megbúvó (al)világ-uralmi törekvéseknek, csak hogy az analógiák nyelvén beszéljek...

 

Mert bizony ezek a plútói-, mitológiai nevén, Hádész-plútói analógiák sorakoznak majd előttünk... Hádész azonban - amint a mítosza is mondja - az alvilág uraként, a föld alatti, azaz a láthatatlan (nem a közvélemény szeme előtt játszódó) világunk hatalmat adó „kincseinek” az őre, s ura... Asztrológiai értelemben így mindannak a szimbolikus jelölője, amely a „felszín alatt” történik...

 

Ezért e retrográd Bak Plútó időszak nemcsak a hatalmi titkok feltárója, s lezárója, hanem éppen mindezek feszültséggel teli válaszaként az elhibázott, elfojtott, s még agresszívabb lépések időszaka is (lehet) egyben...

 

Hiszen jól tudjuk, kevés az az igazán nemes eszme, emberi attitűd, s emelkedett jellem, amely képes beismerni, elismerni a korábban elrontott, megváltoztatásra váró, a „felszín alól” feltáruló hibát, majd felelősségvállalás teljes tudatában visszakozót fújni...

 

Éppen ellenkezőleg! Ilyenkor szokott ugyanis a sarokba szorított „vadkan” félelmetes agresszivitást, s féktelen gyűlöletet mutatni. S éppen ekkor szokta az öncélú, egyéni akarnokságát, zsarnoki hatalmát meginogni látó, öncélú ego, eszköztárának minden romboló „darabját” megvillantani...

 

Vagyis ne legyünk naivak! Még ha a transzcendentális bolygok „ámító” kistrigonja (Uránusz-Neptunusz-Plútó kistrigon fényszöge):

 -azaz az elkövetkezendő világkorszak, a Vízöntőkor legfontosabb hatalmi ága, az uránuszi tömegtájékoztatás és média,

- neptunuszi ködös illúzióban,

- a plútói világuralmi hatalom eszközeként

mindent meg is tesz, hogy a világot álszent naivságban, „jóemberkedő” hazugságban, „lila-ködös”, álspirituális „valóságban”, azaz a dolgok félremagyarázásában is tartja, nehéz, ám korszakos jelentőségű ősz előtt állunk...

 

Ugyanis éppen a retrográd Plútó az, amelynek kényszere alatt, a hatalmi érdekek szorítójában fog a felszínre, azaz tudati megvilágításba kerülni a háttérben megbúvó, világuralmi agresszió, amely még dühödtebb, még hihetetlenebb, még eszementebb élethelyzeteket produkál(hat) majd...

 

Komoly változások lehetőségét hordozó,  veszedelmes idők...

 

 

 

Vagyis az ősz végéig tartó időszak - a szemünk előtti „lelepleződése” sorakoztat(hat)ja majd fel a (Bak Plútó) planétaanalógia különféle abszurd, végzetes arcát:

 

-az idő szorításában, halálos félelmében „sebzett vadkanként” tomboló, féktelen hatalomvágyat,

 

-a háttérből irányító, világuralmi terv gazdasági, politikai, hatalomtechikai (h)arcát,

 

-s az emberi önzésből fakadó, (én-védő), hatalomféltő agressziót, amelynek sem emberélet, sem erkörcs, sem a rombolás elszabadult mértéke sem szab majd határt...

 

Meghökkentő idők...

 

 

 

A háttérben jó ideje meghúzódó, kevesek érdekét szolgáló - a bolygóanalógiák által kiolvasható történelmi analógiák szerinti - „új gyarmatosítás”, a világgazdaság újrafelosztása, azaz az „újrasminkelt”,  „régi-új” világuralmi terv - amiről a Korszakkapu, s Kozmikus történelem című sorozatokban oly sokat szóltam -  mit sem változik... Csak a jelmez és a díszlet más, mint a korábbi történelmi korszakokban.

 

Mégis mi lehet a célja, hogy a Jóisten „engedi” a féktelen agresszióval társuló pusztítást? A fizikai, ideológiai rombolást? Az arcátlan hatalomvágyat, s e hatalomvágy jövőbe való átmentésének, azaz a Bakból a Vízöntőbe lépő Plútó jól kiszámított, globális hatalom-technikai tervét?

 

Részben a Bak és a Vízöntő közös uralkodójának a Szaturnusznak az „arca”, részben pedig a Plútó sajátos, kétarcú természete adja meg e kérdésre a választ.

 

Amely végzetes és végletes erejénél fogva addig szorít, addig feszít, addig pusztít, míg az emberiség egy részének, a kritikus tömegnek a figyelmét fel nem szítja

- a háttérben meghúzódó terv mibenlétére,

-e terv kiszolgálóira,

-s a végrehajtók mögött állókra...

-a "sor végén", pedig az erre adott, helyes válaszokra...

Vagyis a Plútó éppen e pusztító végzetességével – a halálos fenyegetés féktelen, hatalmi eszközeivel -mindig a tudati felismerést szolgálja. Ha önként, önszántunkból ismerjük fel ugyanis a változtatás módját, helyét, idejét, s színterét, akkor hatalmas, újjászületést (valódi reformot) indukáló erejével támogatja az Isteni Tervbe illeszkedő egyéni (vagy nemzeti) céljaink végrehajtását...,

...ha pedig szembe megyünk vele, akkor hatalmas tanulságok árán, fájó rombolás révén teremt újat.

 

Épp azért, hogy végeredményképpen mindig a tudati felismerést, a tudat transzformációját szolgálja, mind egyéni létezésünkben, személyes sorsunkban, mind közösségi létezésünkben egyaránt.

 

Azaz a Plútó célja felismertetni:

- az idejétmúltat,

-a végérvényesen megváltoztatni, lezárni valót,

-s leleplezni, felismertetni az Isteni terv, azaz az teremtés Rendjébe ágyazódó Isteni akarat ellen szegülő öncélú, egyéni akaratot.

 

A Bak jegyébe visszalépő Plútó mundán (társadalom-) asztrológiai értelemben vett őszi Korszakzáró, s Korszakváltó időszaka is éppen ebből kifolyólag lesz kétarcú.

 

Ha körbenézünk, s csak Európai viszonylatban tekintünk rá a világra, láthatjuk, hogy a politikát uraló elit ellenében újraszületett egy klasszikus értékeket hordozó, új erő, amelynek ellenében a régi hierachia, a régi elit mindent megtesz, hogy azt ellehetetlenítse, vagy akár el is pusztítsa.

 

Ezért ebben az átmeneti időszakban, a világi lét politikai színpadán:

 

- lesznek, akik a pusztulás, s pusztítás felelőlenségben majd felelősöket keresnek, ezzel hárítva saját felelősségvállalásukat. Így látszat megoldásokat keresve az élet elhibázott kérdéseire (Plútó szextil Neptun) a szabályok, a törvények újraszabásával, nem a dolgok gyökerét, okát és kiindulópontját „megfojva”, hanem látszat intézkedések, látszat kiigazítások, látszat módosítások újjáélesztésével végzik majd el a dolgok lényegi okán cseppet sem változtató, éppen ezért továbbra is halálos fenyegetést jelentő (Bak plútói) újrastrukturálást.

 

Lesznek, olyanok is kik az idő kényszerítő szorításában,  a legdurvább eszközöktől sem riadnak majd vissza, hogy tovább szítsák a világuralmi tervhez, s öncélú hatalmi játszmáikhoz „szükséges” végzetes erkölcsi, szellemi, s fizikai pusztítást.

 

S lesznek olyanok, kik mindent megtesznek majd azért, hogy visszamenőleg is elsimítsák, „újrasminkeljék”, s átgondolják, hogy „fű alatt”, halkan, jól álcázva  átmentsék - olykor évszázados, gyarmatosító szemléletű-, birodalmi érdekeik hatalmi beágyazódását...

 

Az elkövetkezendő időszak korszakos jelentőségét pedig csak fokozza majd, hogy a társadalmi hatásokért felelős bolygók nagy része szintén hátráló mozgást, tehát feltáró „munkát” végez...

 

Vagyis:

 - a felelősségtudatot, betegséget, járványokat, s a határok kérdését szimbolizáló Szaturnusz,

- az energetikáért, légiközlekedésért, a modernkori tájékoztatásért, az élet alapvető létfeltételeinek a biztonságért felelős Bika Uránusz,

- a tiszta Isten hit és a hitetlenség, hiszékenység és hitevesztettség kérdését, valamint a szent és álszent (ál)arcért, a hamis "messianizmusért" felelős Neptunusz,

-végül az október elejétől hátráló mozgást végző „Magyarok csillaga” , a jog, erkölcs, igazság és a magyarságtudat bolygóanalógiája, a Jupiter is hátráló mozgást végez majd, hogy ezzel „segítsen” visszamenőleg is feltárni, megértetni, s leleplezni, majd újraigazítani az elrontott, idejét múlt, (világ)uralmi struktúrákat.

 

Nehéz idők!

 

Összegzésképpen tehát, a szeptember 1-vel, a Bakba visszalépő, majd iránytváltó, s végül november 20-án az emberiségnek búcsút intő, s 20 évre a Vízöntő jegyébe lépő Plútó, igen nagy valószínűséggel hoz majd fájdalmasan nehéz, meghökkentően gyors, félelmetesen szorongató világi történéseket, hogy felhívja az emberiség még gondolkodni képes részének a figyelmét a világi „elakadások” újbóli átgondolására, s valódi kiigazítására.

Ebben a történelmi korszakváltásban pedig a Jóisten nagy feladatot szán az ő magyarjainak!