Elmélkedés... Profán hír és szent üzenet kontrasztja
Elmélkedés... - A profán hír és szent üzenet kontrasztja
Merkúr évében, a tudat sorsválasztása idején, az Uránusz jegyváltása kapcsán, Gábriel arkangyal szimbolikus oltalma nélkül, a szkíta hírhozó? Fülöp apostol ünnepének előestéjén, Magyarország beavató pontján…
Kicsit megkésve, de annál inkább időszerűen – egy, a szkíták, azaz őseink hírhozójának, örömhír-közvetítőjének, Fülöp evangélista névünnepének előestéjén, Magyarország csillagzatának beavató pontján – végre sort kerítek arra, hogy a „hírvivő”, „közvetítő” planéta, a Merkúr kapcsán beszéljek a 2026-os Merkúr-évről, Gábriel Hírvivő arkangyal hiányáról, a modern kommunikációs eszközöket szimbolizáló Uránusz korszakos jegyváltásáról, s a sorsdöntő 2026-os választás történelmi tömegpszichózisáról, amelynek okát bizonyára a jövendő történelemkönyveiben sokan boncolgatják még...
Az ősi káldeai asztrológia szerint minden csillagászati évkezdet – azaz maga a csillagászati év – egy planéta szimbóluma alá rendelődik.
(E tudás hordozói voltak azok a csillagász papok, akik Jézus jászolához is elzarándokoltak: a keletről jött mágusok, akiket a biblikus hagyomány háromkirályok néven őrzött meg.)
Ezért – a bulvár asztro-ezotéria téves megfogalmazását kijavítva – a 2026-os tavaszi napéjegyenlőségtől, azaz március 20-tól, a 2027-es tavaszi napéjegyenlőségig bezárólag az előttünk álló év a hírvivő, a hírt, a beszédet, a kommunikációt, a sajtót, a tájékoztatást, vagyis az információ szállítását és közvetítését jelentő planéta égisze alá rendelődik.
Azonban mivel az ember szellemi fejlődésének színhelye a Föld bolygó, a polaritás planétája, a rajta való élet ezáltal szintén „kétnemű”, kétarcú, ezért minden, ami történik, valójában mindig kétféleséget hordoz, mondhatni „kétélű fegyver”... Így ne csodálkozzunk azon, ha hír helyett álhírekkel, tájékoztatás helyett pedig befolyásolással találkozunk majd...
Így volt ez az elmúlt csillagászati év esetében is, amikor a Vénusz – a szeretet, a béke és a rend planétája, Szűz Mária csillaga – alá rendelődött az év, és számtalan esetben volt kezdeményezés a világi béke, valamint a szomszédunkban dúló háború békés rendezésére, ám ahelyett, hogy ez megtörtént volna, sötét erők dolgoztak azon, hogy még durvább, embertelen eszközökkel és még több anyagi erőforrással támogassák a békétlenséget,akiknek a háború folytatása állt érdekükben.
Egyszóval kíváncsian szemléli az ember, vajon a „kommunikáció és a kapcsolatépítés évében” mely tömegpszichózist generáló, „hírközvetítő”, információval befolyásoló, „érzékenyítő” csatornák hangját tekerik még feljebb – és melyek lesznek azok, a tömegkommunikációs tartalmak, amelyeket elnémítanak, szereplőiket megbélyegezve elhallgattatnak, miközben az igaz tájékoztatás helyét a közönség módszeres dezinformálása veszi át – természetesen a „politikától mentes” hírközlés demokratikus jelszava alatt.
S hogy minderről miért fontos beszélni egy hírvivő ünnep, Fülöp evangélista naptári emléknapja előtt? Magyarország egyik beavató pontján?
Mert a „hírvivő” Merkúr évében, egy sorsdöntő választást követően korszakos léptékű jegyváltáson esett át a Merkúr úgynevezett felsőbb oktávja, az Uránusz: éppen az Ikrek jegyébe lépett, amely a Merkúr planéta úgynevezett „égi otthona”, azaz zodiákus jegybéli területe. Ám hogy mindezt lefordítsuk magyarra: ezáltal még inkább fókuszba helyeződik a szó, az információ, a hírközvetítés, amely éppen a földi polaritás miatt a tömegbefolyásolás, a tömegpszichózis eszközévé válhat...
Látva a történéseket, a feltételes módot rossz viccnek szántam...
Mert ami az aktuális hatalomnak nem érdeke, az a hír nem is létezik... Így volt ez a migránskérdéssel, az energiablokáddal, sőt még a saját nemzettestvérünket meggyalázó, megnyomorító, embertelen háború bagatellizálásával is a szomszédunkban...
A tömeg pedig, amely eddig is révült valóságban élt – a Halak Neptun kapcsán, amelyről oly sokszor szóltam korábban –, valószínűleg még nagyobb, még boldogabb révületben hiszi majd el az álhíreket, amelyek az eddigieknél is nagyobb fokozatra kapcsolnak bizonyára a Merkúr évében.
Ám térjünk rá arra, miért is írtam a címet:
„Profán hír és szent üzenet”
Három okból is...
Részben az Uránusz Ikrekbe történő korszakos jegyváltása miatt – amiről az ezt megelőző cikkben is szóltam már...
S amelynek legutóbbi jegyváltása, majd Ikrekbe lépése idején Magyarország éppen belesodródott a pusztító és újracsonkító II. világháborúba, majd végül abba a sorsfordító történelmi időszakba, amely a háborús sokk és a külső befolyásolás okozta tömegpszichózis következtében felszabadulás helyett – Uránusz, a szabadság planétája ellenére – a szovjet dúlást hozta el.
Amely „megszülte” az elcsalt kékcédulás választást, és ezzel együtt a kommunista hatalomátvétel dúlását:
a nemzeti oldal politikai megtorlását,
a nemzet megnyomorítását,
vagyonelkobzást, államosítást, megbélyegzést,
a társadalom gerincét adó történelmi parasztság, a kis- és középnemesség, az arisztokrácia, a nagypolgárság megnyomorítását,
az értelmiség lefejezését,
és a műveletlen, kulturálatlan, befolyásolható, s persze irigy proletariátus hatalomba segítését.
Ez lett a gyűlölet, a besúgás, a megfélemlítés és a megtorlás történelmi korszaka.
Ez volt az a korszak, amikor a diktatúra – „természetesen” a népre és a demokráciára hivatkozva – olyan besúgóhálózatokat épített ki, ahol névtelenül bárki bárkit meggyanúsíthatott, feljelenthetett, megfigyelhetett, börtönbe küldhetett...
Érdekes, micsoda hasonlatosságok, ugye? Vagy inkább vészjósló történelmi analógiák? Én inkább úgy mondanám: beszédes planéta-analógiák...
A második ok, ami miatt tollat ragadtam e témában, az a „Merkúr éve” kifejezés és az Uránusz-jegyváltás kapcsolatának megvilágítása.
Hiszen – amint fentebb kifejtettem – az Uránusz, mint a Merkúr felsőbb oktávja, több mint a merkúri hír analógiája: ő a tömegtájékoztatás, a modern kommunikáció, a Meta és egyéb „információs hálózatok” modern planétája.
Ikrekbe lépve a tömeg információs befolyásolásának turbóra kapcsolását jelenti majd az elkövetkezendő hét esztendőben.
Olyan változásokat hozva az emberi idegrendszer, az emberi agy és a modern kori információs „szolgáltatások” közötti kapcsolatban, amelyre nemcsak emlékezni fog bizonyára a jövendő, hanem – tartok tőle, történelmi kitekintésben is – tanulmányozni fogja azt, mint negatív példát...
A harmadik ok pedig a közvetítés témája: egy rendkívül szimbolikus „közvetítő”, „hírhozó”: Gábriel arkangyal bronzba öntött szimbolikus szobrának hiánya e sorsválasztó korban, ahol a tömegpszichózis döntött hazánk sorsáról.
Egy értő, kedves Csízió-olvasó idéztette fel velem Gábriel „hiányát” a Hősök terén...
S valóban, azok a tömegpszichózist generáló információs „tömegrendezvények”, amelyek az elmúlt időszakban a Hősök terén voltak megrendezve egy olyan párt által, amely csupán 27 fős (!) pártagságával közel 3,4 millió embert állított az a Meta információs tér segítségével az oldalára, egy olyan társadalmilag rendkívül szerteágazó tömeget formálva, amelyet kizárólag a legalantasabb emberi ösztönök gyúrtak negatív értelemben „egységgé” – hiszen kizárólag az irigység, a gyűlölet, a kivetített belső valóság – az amely képesek ideig-óráig egyben tartani azt, amely létidegen: a múlt emlőin nevelkedett ateista hungarofóboktól, a „magyarzászlós”, „trianon-matricás” megtévesztett honfitársainkig bezárólag.
Ezek a tömegbefolyásoló „rendezvények” egy szentségétől megfosztott szent térben, a Gábriel arkangyal és a Szent Korona nélküli Hősök terén formálták a közhangulatot, érzékenyítően befolyásolva a választások eseményét.
Rendre leírom: nem a történelem ismétli önmagát, hanem a bolygók járnak bizonyos időközönként azonos módon felettünk, hogy megidézve a történelmet, okuljunk belőle! Úgy tűnik, most sem okult belőle a nép, s Barabbást kiáltva elárulta a nemzetet. Jól ismert kép a történelemből. „Beavató” kép...
Egyszóval be kell látni: ismét egy olyan történelmi, beavató pont jött el a nemzet történelmében, amikor nem lehet úgy tenni, mintha „csak” politikáról lenne szó. Amikor a felszíni események mögött egy mélyebb rend mozdul meg: a tudat, az észlelés és a valóságérzékelés rendje.
A jelen elemzés pedig nem egyetlen esemény magyarázata, hanem egy korszaké, egy emberi archéé, egy kortüneté.
Erről a korszakról 2020 előestéje óta írok – arról az évről, amelyet Korszakkapunak neveztem és előre jeleztem, valamint az azt követő időszakról, amely a három sorsátalakító planéta jegyváltását hozta el. Ez az a korszak, amely 500 évente, hullámmozgásszerűen újra és újra ismétli a történelmet. És amely legutóbb 1517–1521 között járt felettünk – a magyarság szétzilálását követően a nemzetet a mohácsi csatatérre vezetve...
Jó lett volna még április elején – igaz, sosem késő – tanulni belőle!
Mert az időszak, amelybe a harmadik tömegbefolyásoló, sorsátalakító planéta, az Uránusz jegyváltásával a napokban beléptünk, nem csupán történelmi, politikai vagy társadalmi értelemben fordulópont, hanem a tudat, az észlelés és a valóságérzékelés mély rétegeiben végbemenő változás.
Ahol a szó, a hír, az információ világa – és annak befogadása – rendeződik át:
a befogadó közeg helyes értelmezése, vagy éppen torzító szűrőkön keresztül történő befogadása. Azaz az információ hatalma, amely fegyver.
A kérdés, hogy a valóság, vagy az inverz valóság – egy torz illúzió – vetül-e rá a világra.
Ezért több mint szimbolikus, hogy a hatalomba kerülő párt legnagyobb rendezvényei rendre a Hősök terén zajlottak, amely szent teret ad a magyar történelem egyik legbeszédesebb képének: a millenniumi emlékmű központi alakjának, a magasba emelkedő Gábriel arkangyalnak, kezében a Szent Koronával és az apostoli kettős kereszttel, szakrális tengelybe helyezve a földi és égi rendet.
Ha a hírvivő a város fölé emelkedik, és jelzi: a nemzeti lét nem önmagából, hanem felülről kapott rendből él. Ám a magyar rend „hírvivő angyala” ma nem magasodik fölénk...
Lehet mindezt technikai eseményként kezelni, de lehet úgy is látni, mint egy szimbolikus pillanatot: amikor az isteni szó hírvivőjének a hiányában a befogadó tér , a közeg kiüresedik. A közvetítés ugyan megmarad – de a megszentelő erő eltűnik. A szimbólumokban gondolkodó elme pedig látja, hallja: a szakrális helyett deszakralizált térfoglalás zajlik...
Ahol
– akik erkölcsről beszélnek, életvitelükkel az ellenkezőjét mutatják,
– akik szeretetről szólnak, ám gyűlöletet hirdetnek, s megtorlást, besúgást közvetítenek,
– szabadságot ígérnek, ám éppen a nemzet önrendelkezését adják el éppen,
– akik a nemzethez szólnak, közösséget hirdetnek, ám valójában magyart a magyarral fordítanak szemben, s egy nemzetet szakítanak éppen szerteszét.
A tömeg pedig nemcsak követi ezt, hanem éljenezve igaznak véli, igaznak látja, igaznak hallja. Ez nem egyszerű tévedés. Ez tudatbefolyásolás, tömegpszichózis...
