A Nyári Napfordulótól a Téli Napfordulóig a hanyatló Nap félévébe lépünk át. A Létezés Anyaföldre vetülő Fény-természete okán, a kozmológia szimbólumrendszerét használó keresztény hagyomány szerint, így válik János, a Nap előtt, azaz Jézus előtt járó, „hanyatló Nap”, azaz a Hold szimbólumává.
Önbecsapó, "tágas úton" úton jár ma az emberiség, amely tele van a saját hiúságától szenvedő, a történelemből oly jól ismert áruló archéjával, kit -megszédített az elbukás előtt álló globális világ hatalom-játszmája, ám - az árulással együtt járó pusztítás után saját vaksága vezeti majd a latrinába...
480 éve halt meg a lengyel csillagász, kinek korszakalkotó nagy műve, a Kis kommentár nemcsak lerakta a Nap központú világkép alapjait, de kifordította a saját tengelyéből az előtte másfélezer éven át uralkodó, Földközpontú világképet, s az abból eredő emberi gondolkodást...
Az Égi jelek szerint az elfajuló agresszió konstellációja az agresszió fókuszába helyez bennünket, magyarokat, mert leleplezői és „kerékkötői” vagyunk az elszabadulni vágyó indulatnak...
Isten éltesse, ma és minden áldott nap az Édesanyákat, kik önzetlen cselekedeteikkel részt vállalnak a Teremtés művében!
Aki érti az idők szavát, e Holdfogyatkozással együttható Telihold erőket, az magába száll! Kettőt hátralép, magában számol, s kétszer-háromszor is meggondolja a mélyből jövő feszültség mögött megbúvó erők provokációjára adott, sziporkázó válaszát...Majd felkészül...Ezt üzeni az Ég!
Rajtunk, ma élő magyarokon múlik, hogy megcselekedjük-e a küldetést, amely szerint „a Kárpát-medence szüli az emberiség számára a jövőt..." Ha képesek vagyunk felmérni a számtalan értékes különbözőségeink mellett a közöset: Mária országában, Krisztusban összetartozunk!
A jelenkor nagy kérdése nem pusztán az anyagi lét válsága, hanem az anyag szintje fölött uralkodó, szellemi értékrend válsága.. Ezért oly különleges a magyar értékrend melletti kiállás apostoli látogatásának az időzítése, amely hazánk csillagzatának beavató pontján, a nemzet szellemi-lelki-fizikai „talapzatán” áll...
Az ember mintha semmit sem tanult volna a másoknak okozott szenvedésből e Föld nevű, öreg planétán... Két ezredévnyi történelmi tanulság ide, vagy oda - az egyén önző igazságának másokra kényszerítése, a mások fölötti uralkodás világi hatalom-gyakorlása, mintha nem sokat változott volna.
Az illúzió gyenge kötőanyagával kikövezett széles és harsány úton jár ma az önámító emberiség. A másik út keskeny. Kapuja is szűk... Ám építőkövei közt szilárd és fényes a kötőanyag. Rég élt ekkora kettősségben az emberiség, ahol a kendőzetlen valóság és annak illúziója, ily távol álltak volna egymástól...