Hogy honnét jön a földöntúli hajtóerő, a szívet melengető közös értés, a bizsergető „magyar érzés”, az a lüktető, dobbanó életelv, amely a magyar öntudatosságból fakadó különbözőségeink ellenében is összetart bennünket? A magos Égből...
Mi a szabadság? Isten végtelen, mindenkit magához ölelő, önzetlen szeretet-elve. Az egyetlen önmagát újrateremtő, éltető elv, az igazi perpetuum mobile. Éltető ritmus, szó szerinti, földöntúli hajtóerő, amely az Életet táplálja...
Vajon mi lehet az a földöntúli hajtóerő, amely megtart, táplál, s ezredévnyi "igyekezet" ellenében is egyre csak éltet bennünket?
Olyan égi jelenségek keresztje alatt állunk, amely által
a létezés magyar minősége erősödik, a világi kényszer ellenében...
A világi "meghasadás" időszakban, egy "magjába sűrűsödött", apostoli rangban álló keresztény ország protestáns vezetője, segélykiáltást kap az ortodox vezetőktől. No, ez a világi mindenek fölött álló "Minden Egy" "Unio Mysticájának", a keresztény ökumenének, az Egy Igazsága...
Egy különleges csillagzat alatt „időző” napon, a magyar évkör szakrális, beavató pontján, Isten éltesse a Mennyei Boldogasszony teremtő erejű leányait, az Édesanyákat!
A 800 éves Aranybulla a „szívben bírt igazságot”, az ősöktől örökölt, a tudatalattiból ható, ám a magasabb rendűtől, Istentől létező igazságeszményt rögzíti "néhány csepp" tintával egy szál papírra.
„Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Jn 13,34).
Az a nagyszabású győzelem, amit a Jóisten magyarjai vasárnapi urnazáráskor, mint „Isten ihlette cselekvést” maguk mögött tudhatnak, egy komoly „szándéknyilatkozat”, ám egyben felelősségteljes belépő is egy új (világ)korszakba.
Ősidők óta létezik egy sötét erőtér, amely ellentétes a Fénnyel. Amíg nem késő, vedd észre, hogy nem a másik magyar az ellenfeled!