Teremteni ugyanis nagyon egyszerű! Legalábbis alacsony szinten…Ám vigyázz ember, mit teremtesz, mert a most kimondott szavaknak - ezekben a teremtő természetű napokban -, különös erejük van!

Az okos ember, s az okos nemzet értve apró csavarként szolgáló egyéni küldetését, s értve a nemzet hivatását, Istentől rendelt sorfeladatát, tanul az akadályokból, s bölcsebben lép ki egy nehézségből, mint ahogyan abba belépett... Az "asztal" fényszögalakzat "terítéke" okán bizakodhatunk is ebben!

A Vízöntő Újhold napjaiban 8 milliárd emberre vonatkozó, sorsdöntő kérdéskör „találkozik” össze a magyar üggyel: a magyarok szabadság eszményével, Vízöntő karmapont által jelzett magyar küldetéssel: a békés, emberarcú jövő megteremtésének a szándékával...

Az ünnep most is üzen! Mintha csak tudnák az Ég jelei, hogy mikorra időzítsenek! Hogy a transzformáló, fénytelen titkokról az igazság leplét "fellibentő" Telihold megvilágosító erőit éppen a damaszkuszi úton járó, a üldözőből, üldözötté vált Pál "jórafordulásának" ünnepnapjára „illesszék”... Íme, a csízió!

Ősi vágya az emberiségnek, hogy a megfoghatatlan, s a rakoncátlanul változékony időt, rendbe szedje, s annak - az életre serkentő, s az elmúlásra figyelmeztető jeleit - naptári rendbe szerkesztve „bekeretezze”, ezzel nemcsak korlátot, de egyben fogódzót is adva a mindenkor elkerülhetetlen  változásnak...

Az égi jelek üzennek... A mítosz, a naptári hagyomány pedig nem valamiféle, kedvesen véletlenszerű mese, hanem spirituális valóság! Még ha sokan el is mennek mellette, az ünnep, rendre üzen!”

Egy új világkorszak kezdetén, a Szentföldön kirobbant vérbosszú-láncolat „beindításával”, életveszélyes, közös keresztet vett a vállára az emberiség. Mert ha a test egyetlen porcikája is beteg - mint jelen helyzetben, a bolygó stabilitását és biztonságot jelentő gyökércsakrája - megérzi azt a test többi része is...

Penge éles ésszel, nemzeti elkötelezettségtől lángoló, tüzes szívvel, ám hideg fejjel kell előre haladnunk a következő Szolár évünkben, a függetlenséget építő magyar úton, egy új világkorszak hajnalán, a Földbolygó gyökércsakráján, a Szentföldön dúló vad gyűlölet közepette. Nagy idők!

Olyan áldó, égi jelek, alatt állunk, amely egybecseng az évkör szakrális üzenetével, s amelynek segedelmével, Sarlósboldogasszony óvó védő, támogató erejével ismét közelebb lépünk ahhoz, hogy felismerésre, megértésre leljen a következetes magyar álláspont, a "magyar mag", melyet "elvetettünk"...

Önbecsapó, "tágas úton" úton jár ma az emberiség, amely tele van a saját hiúságától szenvedő, a történelemből oly jól ismert áruló archéjával, kit -megszédített az elbukás előtt álló globális világ hatalom-játszmája, ám - az árulással együtt járó pusztítás után saját vaksága vezeti majd a latrinába...