A Kárpát-medence Szentmárton nevű településnevei az árpád-kori Magyarország magyar lakta nyelvterületét, mintegy „névmisztikai-védmű” kerítik körbe, szellemi síkon szolgálva a határok védelmét.

A dolgok fájdalmasan szép rendje itt a földi létben, hogy a fénnyel szemben az árnyékot is lássuk... 

Szent Mihály az évkör harmadik „kapujában”, számot vet az emberi természet fölött és utat is mutat a földi létben: mi az, amit az embernek ideje józanul mérlegelnie?

A név, maga az ember... Bizonyosan nem élt még egy olyan női teremtmény a földön, akinek misztikus alakjához és mágikus nevéhez annyi elhullajtott könnycsepp, s annyi örök hála irányult volna.

A „Világ lámpását”, a Jézus eljövetelét hirdető Keresztelő János születése napját, a legfényesebb naptári nap harmadnapján ünnepli a keresztény világ.

 

Amint az emberi létnek tükröt tartó nagy Anyatermészet is ilyenkor teljesíti be éves győzelmét a sötétség felett, úgy az emberi lélek is ebben az időszakban arathatja belső győzelmét, saját sötét oldala felett. Rajtunk áll élünk-e a természet adta lehetőséggel, vagy a természetelleneset választjuk!

 

Képes-e az ember a kommunikációs manővereiben emberhez méltó módon, isteni magaslatokra emelve erkölcsi, szellemi szintjét, felelősségteljes, jövőt garantáló módon viselkedni?

A Boldogasszony napjához kötődő oltás, nem „természetes” módja a szaporításnak, hanem nemesítés... „Ha az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt,” az az oltás mágikus erejű.

Az ösztönösen életet termő hajtóerőre van szüksége a természet törvényeitől eltávolodott, az emberi tudatot természetellenes irányba befolyásoló világnak.

Úgy 170 évente - amikor a Neptun Halakban jár - a magyar nemzet az "aktuális" elnyomógépezettel szemben keresi az Élet magasabb rendű igazságát. Így volt ez '48-ban, s így van ez manapság...