Az okos ember, s az okos nemzet értve apró csavarként szolgáló egyéni küldetését, s értve a nemzet hivatását, Istentől rendelt sorfeladatát, tanul az akadályokból, s bölcsebben lép ki egy nehézségből, mint ahogyan abba belépett... Az "asztal" fényszögalakzat "terítéke" okán bizakodhatunk is ebben!

Az ünnep most is üzen! Mintha csak tudnák az Ég jelei, hogy mikorra időzítsenek! Hogy a transzformáló, fénytelen titkokról az igazság leplét "fellibentő" Telihold megvilágosító erőit éppen a damaszkuszi úton járó, a üldözőből, üldözötté vált Pál "jórafordulásának" ünnepnapjára „illesszék”... Íme, a csízió!

Az öngyilkos optimizmustól, az öncélú pusztításig, az „Új Aranykor” várástól, a megszállott világvége várásig bezárólag, se szeri, se száma a Plútó jegyváltásához kötődő szélsőséges „hangulatingadozásnak”. Azonban az „istenadta népet” befolyásoló, Plútó megértéséhez érdemes fellapozni a történelemkönyveket!

Vajon felismeri-e az egyes ember, hogy 2024-ben az ő kezében van a gyeplő? Egy korszakátalakító csillagzat alatt, korszakváltó a tét a 2024-es versenypályán... Ezért nem mindegy, hogy „Istenadta”, vagy „sátánihlette” úton lépünk-e be az emberiség elkövetkezendő -korszakos átalakulást hozó- időszakába.

Ősi vágya az emberiségnek, hogy a megfoghatatlan, s a rakoncátlanul változékony időt, rendbe szedje, s annak - az életre serkentő, s az elmúlásra figyelmeztető jeleit - naptári rendbe szerkesztve „bekeretezze”, ezzel nemcsak korlátot, de egyben fogódzót is adva a mindenkor elkerülhetetlen  változásnak...

Egy új világkorszak kezdetén, a Szentföldön kirobbant vérbosszú-láncolat „beindításával”, életveszélyes, közös keresztet vett a vállára az emberiség. Mert ha a test egyetlen porcikája is beteg - mint jelen helyzetben, a bolygó stabilitását és biztonságot jelentő gyökércsakrája - megérzi azt a test többi része is...

Penge éles ésszel, nemzeti elkötelezettségtől lángoló, tüzes szívvel, ám hideg fejjel kell előre haladnunk a következő Szolár évünkben, a függetlenséget építő magyar úton, egy új világkorszak hajnalán, a Földbolygó gyökércsakráján, a Szentföldön dúló vad gyűlölet közepette. Nagy idők!

Az ünnep - most is - üzen! Magyarország csillagzatában, Szent Mihály napjára "időzítve",  küld égi jelek formájában, két kereszt rajzolatot az Ég! Nagy idők!

„Isten bensőségesebb, mint a saját bensőm és magasabb, mint ami a legmagasabb bennem” -írja Szent Ágoston a Transzcendensről. De vajon mennyi fájdalom, mennyi szenvedés, mennyi háborgás kell, hogy az ember felismerje a „láthatatlan” biztonságot, a Transzcendens Istent. Az ünnep, most is üzen...

A "fényfeltáró" Telihold arra ösztönöz, hogy „odabent” feléledjen a lelkiismeret, s "odakint" megszülessen a felismerés: minden egyes gondolattal, szóval, cselekedettel, no meg a felelősségvállalás elmulasztásával teremtő részei vagyunk egy nálunknál nagyobb , drámai „játszmának”.