Békét oltó, magyar küldetés... – Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, a nemzet karmapontján

Békét oltó, magyar küldetés... – Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, a nemzet karmapontján

A 2025-ös Tavaszi nap-éj egyenlőség fényes spiritualitása (2. rész)

Az ünnep most is üzen... Az égbolt felettünk ragyogó, asztrális jelei, a teremtés törvényszerűségének szakrális jelei, az évkör naptári jelei és ünnepei, s Magyarország csillagzatának, bevatató jelei most is - mint mindig -, egy és ugyanazt üzenik! Hazánk ezévi, küldetéses sorsfeladata éppen az Angyali Üdvözlet, s a Szeplőtelen Fogantatás, azaz a magyar hagyomány szerinti Gyümölcsoltó Boldogasszonynak az ünnepnapján áll! Ez a Békét oltó, magyar küldetés... Egy olyan ország küldetése, amely a szomszédunkban dúló háború első napjától kezdődően – szembe menve a többség háborús uszításával, a háborútól anyagi hasznot remélő világi fősodorral - egyedülálló módon a Béke mellett áll!

Ismét, csak a balga véletlen műve volna, hogy a Béke királynőjének, Szűz Mária csillagának, a Vénusznak rendelt, 2025-ös asztrológiai évben, a Béke királynőjének, Szűz Mária földi királyságának, azaz Magyarországnak az ezévi, mundán asztrológiai csillagzatában, a nemzet egészére, azaz Boldogasszony nemzetének minden egyes tagjára vonatkozó felszálló Holdcsomópont, magyarul, a nemzet küldetéses sorsfeladata, éppen az Angyali Üdvözlet fényfoganó, s fényt termő napján, a magyar hagyomány szerinti Gyümölcsoltó Boldogasszony magfoganó, gyümölcsoltó ünnepnapján áll? 

Vagyis "magyarra fordítva" az égből jövő jeleket: Vénusz évében, hazánk ezévi, küldetéses sorsfeladata éppen a március 24-25-i, Gábriel arkangyal közvetítése általi Angyali Üdvözlet, így az Ige foganatának, a Jézus Szeplőtelen Fogantatásnak az ünnepnapján áll!

Nem, nem hiszek a balga véletlenekben!

Planétás-íróként, 25 éve hazánk csillagzatával mélyen foglalkozó mundán-asztrológusként, az asztrális, szakrális és naptári hagyomány egymásra épülő, szinkretista asztrológiai módszerének a kidolgozójaként, csakis a Gondviselő, s utat mutató Isten művében, a Teremtő által alkotott teremtett világ tudatos rendezettségében, s az Égi jelek által, szánt szándékkal küldött üzenetben hiszek! 

Mert amint írni szoktam: az ünnep most is üzen...

Hiszen az égbolt felettünk ragyogó, asztrális jelei, a teremtés törvényszerűségének szakrális jelei, az évkör naptári jelei és ünnepei, s Magyarország csillagzatának, bevatató jelei most is - mint mindig -, egy és ugyanazt üzenik! Lelkiismereti tükröt tartó, küldetéses nemzetként - az akár végzetes kimenetelű háborgásban -, békére szólítani az embert, s a világot!

Ez a Békét oltó, magyar küldetés. Egy olyan ország küldetése, amely a szomszédunkban dúló háború első napjától kezdődően – szembe menve a többség háborús uszításával, a háborútól anyagi hasznot remélő világi fősodorral - egyedülálló módon a Béke mellett áll! 

Fényfoganó, Gyümölcsoltó...

A keresztény kozmológia hagyománya szerint, a március 20-i, tavaszi Nap-éj egyenlőséget követően - amikor a Nap erők megtermékenyítő, életadó, életet nemző Fénye átveszi az Anyaföld évköri sötétsége feletti hatalmát -, a Nagy Anyatermészet működésrendjével analógiában a kereszténység „édesanyja”, Szűz Mária is a hírhozó angyal, Gábriel arkangyal üzenetét hallván, áldott méhébe fogadja a Fény gyermekét, Isten Fiát.  

Ez a március 25-i Szeplőtelen fogantatás, magyarul a „gyümölcsoltás”, azaz Gyümölcsoltó Boldogasszony napja.

Ha racionálisan számolunk, nyilvánvalóvá válik, hogy e tavaszi „fogantatás” kozmikus fordulópontjától, éppen kilenc hónap telik el Jézus földi születésnapjáig. Kilenc áldott hónap, amely a keresztény ember világába hozza az évkör egy „másik” kiemelt fordulatán, az egykori Napisten születésnapjaként tisztelt, téli napfordulón megszülető Fény-fiút, a Világ Világosságát: a Szeretet vallásának elindítóját, a Kereszténység Jézusát. 

Mostantól számolt kilenc várva várt hónap, hogy az arra méltó, szellemében, lelkében és testében is makulátlanul tiszta Szűz Mária, a Téli Napfordulat harmadnapján, Karácsonykor, Istenszülő Anyaként életet adjon a Teremtő Fény Fiának, az Atyával egylényegű gyermek Jézusnak. A Fényhozónak… az Igazság Napjának…

Azonban a 2025-ös év, s annak gyümölcsoltó ünnepe egészen különös üzenetet rejt, különösen nekünk, magyaroknak!

Hiszen, mint tudjuk, minden egyes a tavaszi nap-éj egyenlőséggel induló, asztrológiai újév az ősi, mundán asztrológia szerint egy bizonyos planéta égisze alatt áll. Ez a mostani év - amint erről e cikksorozat előző részében is írtam már -, a Béke királynőjének, Szűz Mária csillagának, azaz Vénusznak az uralma alatt áll!

Ugyanakkor mind a magunk mögött hagyott március 20-i nap-éj egyenlőség napján, mind az éppen aktuális március 25-i, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján - amikor is Gábriel arkangyal, a merkurikus tulajdonságokat hordozó, hírhozó planétája -, a Merkúr, valamint Szűz Mária csillaga, s egyben a 2025-ös év Planéta-ura a Vénusz is hogy-hogynem éppen együtt áll a mindent tudati világosságba borító áldott Nappal, a Világ Világosságának Planétájával!

Vagyis az ünnep most is üzen!

De gyorsan fordítsuk le „magyarról, magyarra”, hogy az azonos üzenettel bíró naptári, szakrális és asztrális analógiák összessége éppen a gyümölcsoltás ünnepére eső napon, Mária földi királyságának, Magyarországnak az éves Horoszkópjában, éppen a nemzet sorsfeladatát jelképező asztrológiai ponton, vagyis a nemzet küldetését jelentő Felszálló Holdcsomóponto áll! Miközben hazánk Szolár képletének a Vénusza trigon fényszöggel támogatja e magvető, békét a világba oltó, magyar küldetést! 

Egy olyan ország küldetését, amely a szomszédunkban dúló háború első napjától kezdődően – szembe menve a többség háborús uszításával, a háborútól anyagi hasznot remélő világi fősodorral - egyedülálló módon a Béke mellett áll! (Tr. Nap-Merkúr-Vénusz Mo Sz. Kos Karmapont együttállás, triton Sz. Vénusz)

Micsoda analógiák!

• Vagyis értjük-e igazán, hazánk női minőségű, boldogasszonyi tulajdonságokkal bíró szerepét?

• Értjük-e az ünnephez kapcsolódóan, Mária emberi nagyságát? 

• Értjük-e az általa közvetített, nemes emberi minőséget, amely képes arra, hogy az Atyával egylényegű erőt, a teremtés hatalmas energiáját, az Atya akaratát, az Atyával egylényegű Fiú képmását az évkör e szakában a méhébe fogadja? 

• S értjük-e az évkör járásával együttműködő kozmikus analógiát? A kozmikus hagyomány és a keresztény naptár mély egylényegűségét?

• S vajon világosan értjük-e Hazánk Békét oltalmazó szerepét?

• Értjük-e Mária országának nemzeteként ebben a nemes, nőies minőségben rejlő hatalmas potenciált?

A kétpólusú földi létben, az aktív forró, tüzes minőség irányába elbillent, háborgó világban, e szelíd erő, elfogadást, megváltást, békés megoldást hordozó lehetőségét? 

• S érjük-e, a körülöttünk és bennünk is mozduló kozmikus erővel, az ég aktuális jeleivel való „együtt müködés” hatalmas lehetőségét?

• Értjük-e egyáltalán a világi létbe most a kozmoszból (be)áramló, szelíd, rendíthetetlen, a békesség irányába ható cselekvő erő potenciálját? Azt a tettrekész erőt, amely a kevesek anyagi hasznát szolgáló háborgás ellenében, a Béke mellett áll?

Azt a női minőségű teremtő erőt, amely képes arra, hogy az ego öncélúságának marsikus erejét, lecsendesítse, hűsítse, s hűtse a forrongó kedélyeket... 

• Azaz értjük-e valójában a történelmi lehetőséget, amely az ünnep analógiája okán a megváltó, az életet megváltoztató "magot", 9 hónapon át oltalmazva, féltő gonddal táplálva, növelve, termőre fordíthatjaa, s az arra „rendelt" időben majd Napvilágra hozza?  

Mert a szakrális hagyomány szerinti most foganó fénymag, nem más, mint Jézus az Igazság Napja, a Világ Világossága, az emberi lét fölvilágosítója, a földi létezés sötét mindennapjainak a bevilágítója.

S bizony Márián, az ő „gyermekein”,  az ő országán, az ő királyságán keresztül vezet el az út a béke Igazságához!

Vagyis értjük-e mindannyian Mária országában e történelmi küldetést?

Mert mit is mond a sötétben tapogatózó emberiség számára a „Gyümölcsoltás” fényes pillanata?  

Hogy itt, a földi világban Mária, és "gyermekeinek" a békés lelkületén, önzetlenségén, sokat bíró akaraterején, igazságán, bátorságán, bölcs gondolkodásán, megfontolt cselekedetén, kiapaszthatatlan hitén és szent meggyőződésén keresztül vezet el az út a mindenkori sötétségből az Öröklét Fényéhez! 

Erre a fenséges női minőségre, erre a szelíd, ám határozott erőre van ma is oly nagy szüksége e kétarcúra teremtett, kételyek közt gyötrődő, kétségbeesett, két vállra fektetett emberi világnak!

S éppen ennek a határozott erőnek, ennek a nemes gondolkodásnak, ennek a lelkiismeretes cselekvésnek a felismerésére van oly nagy szüksége a Teremtő által e női minőséghez rendelt magyar nemzetnek, Boldogasszony országának is!

Különösen most, a tavaszi Nap-éj egyenlőség által „indult” asztrológiai újév, elkövetkezendő egy évében, hogy a béke kint is, bent is valósággá váljék!