Verses csízió-ének, a 2026-ban, 555. éves Regiomontanus-féle Csízió előtt tisztelegve...

 

Szent István apostoli király koronázásának 1025. évfordulója előtt tisztelegve 

A "Porta Luminis" nem egy hely, hanem egy szellemi–asztrális állapot, az Ég és a Föld rendjének egybeesése, az a pont, ahol a világ egésze átvilágosul. "Ő" maga a "Fény kapuja"...

Luca napja, évköri küszöb, amikor a szem már keveset lát, de a belső látás megtanul figyelni.Luca napján nem a tettek hangosak, hanem a jelek. Aki ilyenkor visszahúzódva figyel, nem a sötétségtől fél, hanem a közelgő világosságra készül. Tizenkét sötétlő napon át...

A „Rota Mundi”, a „Mindenség kereke”, amelyben az idő, a fény, az élet és a történelem ritmusa forog. Ezt a kereket nem ember faragta, nem kultúrák találták ki – a régiek szerint a teremtés első mozdulata óta ott áll, minden rend és minden történelem alapjaként. A világ kerekének két tengelye : az égi, amelyet a csillagok rajzolnak föl, és a földi, amelyet az idő szent rendje jelöl ki.

 

Boldog Szent Miklós-napot kívánok minden gyermeki tisztaságú olvasómnak, s szívből kívánom, hogy legalább az év ezen napján gyermekeink, unokáink, netalántán dédunokáink szemének ragyogásában mindannyian átélhessük saját gyermekkorunk földöntúli, szépséges pillanatát! 

Nem dísz: ikon. Az adventi koszorú az egész világ kozmikus rendjét sűríti egyetlen jelképbe. Kör alakja a kezdet és vég nélküli időt idézi, azt a teremtő ritmust, amelyet az évkör, a napfordulók és az idő kapui tanítanak. Négy gyertyája pedig kapukat nyit, amelyeken a lélek áthalad az alászállás stációin, egészen a napforduló mélységéig.

Szent Erzsébet „illatos” csodái egy küldetéses keresztény út „virágzó” szimbólumai.

Október 21–22-én, a Magyarország új szolár évét elindító október 23. előestéjén, Újhold mélyén felragyogó Orionidák meteorraja és a Lemmon és  SWAN üstökösök égi csóvája egyszerre tölti be és kerüli ki szemünket. Ez a rejtély világossága. Égi titok, amikor a szemmel láthatóban kutatja az ember a szívben rejlő láthatatlant...

A „Magyarok Istene” kifejezése bár a 19. századi romantikus nemzeti irodalom gyöngyszeme, ám mélyebb gyökerei a 16–17. századi reformáció történeti-teológiai nyelvében keresendők: olyan vallási-történelmi látomás kifejezője, amelyben a nemzet sorsa az isteni gondviselés tükörében értelmeződik. Hitvalló eredete azonban a néplélek mélyén, jóval távolabb, ősibb időben fogant...